Szálloda és irodaház majdnem egyben: BudaPart Downtown

2023-10-20

Egy tervező, egy alapgondolat, két elkülönülő, saját karakterisztikájú épület. Szóló irodaháznak indult, majd különálló szállodával bővült a BudaPart egyik legújabb fejlesztése.

Az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) lapszámában megjelent cikkünket a legújabb Radisson Hotel Budapest BudaPart október 19-i ünnepélyes megnyitója kapcsán osztjuk meg.

BudaPart városrészben tett legutóbbi látogatásom, a most elkészült Downtown épületduó megtekintése után az arról írandó szöveg címe és bevezetője kapcsán olyan jelzők keringtek a gondolataimban, hogy a kétarcú- vagy Janus-arcú épület. Ugyanakkor, azon kívül, hogy elcsépeltnek is éreztem ezt a megközelítést, rájöttem, s ebben megerősített a terveket jegyző Tima Zoltán is, hogy ez ilyen formában nem is állná meg a helyét, hiszen igazából nem egy, hanem két épületről van szó, amelyek között, lazább-szorosabb kapcsolatokat fedezhetünk fel.

Visszakanyarodva a kezdetekhez: a BudaPart fejlesztési előzménye és története alapvetően közismert, a korábbi épülettömbök átadása kapcsán is már többször előkerült a dán ADEPT által megfogalmazott és papírra vetett rendezési terv, amely alapjaiban határozza meg a területen építendő épületek elhelyezését, alapvető tömegét és funkcióját. Az építkezések a Kopaszi-gát irányából szép rendjében el is kezdődtek, első körben a Dunára néző első lakótömböket és a Gate irodaházat adták át, majd folyamatosan nőttek ki a földből az újabb beépítések. A területnek a vasút, a Rákóczi hídra felvezető Szerémi út, valamint a párhuzamos Dombóvári út forgalmával is megterhelt északi oldalára leginkább az iroda- és közösségi funkciók kerültek, amelyek védelmet nyújtanak a belső részben kialakult és kialakítandó lakótömbök számára. A Dombóvári útról nyíló BOG elnevezésű építési területre a szomszédban korábban megépült Gate és City épületekhez hasonlóan eredetileg szintén kizárólagos irodafunkciót szántak, a beépítési tervben egy belső udvaros, keretes beépítésű épület kialakítását javasolva.

A városrész eddigi működéséből leszűrt tapasztalatok alapján azonban a befektető változtatott az elképzelésein: az iroda mellett egy olyan szálloda kialakítását is szükségesnek látta, ami leginkább a negyedben megforduló külföldi üzleti vendégekre alapozna. Majd az eredeti masterplantől szintén elmozdulást jelentett az is, hogy egy épület helyett már inkább két, egymástól függetlenül is működő egységgel számol úgy, hogy a telek szükség esetén akár megosztható is lehetne.

Az így megépítendő, Downtown névre keresztelt irodaház-szálloda tandem épület tervezésére Tima Zoltánt (KÖZTI) és csapatát kérték fel, mivel ők már részt vettek a BudaPart első irodaépületeire meghirdetett meghívásos pályázaton is. Akkor a tervük 3. helyen végzett, ezért kapták a felkérést a városrészben létesítendő harmadik irodaház kialakítására a BOG-nek nevezett területen. A keretes beépítésben megvalósítandó, különböző funkciót tartalmazó két tömb lerakására több verzió is készült, mire megszületett a két egymásba fordított L alakra épülő elképzelés. A dupla belmagasságú földszintre elhelyezett két, egymás felé forduló tömb innentől kezdve különálló épületként viselkedik, amelyek azután a tervezési folyamat során egyre határozottabban elváltak egymástól. Innentől kezdve a kétarcúság helyett már két saját identitással, arculattal bíró, de közös alapokon nyugvó épületről beszélgetünk.

Az épületegyüttes az utcaszinten jól illeszkedik a városrész már megszokott kialakításához: míg a Dombóvári út felé a felszín felett két szinten parkolókat alakítottak ki, addig az ellentétes oldalon, a városrész felé forduló homlokzat üzlethelyiégeivel, a szálloda előterével és vendéglátóhelyeivel kellemesen kapcsolódik az előtte futó sétálóutcához. A negyed rendezési tervének egyik alapvetése, hogy az utcákon ne legyenek parkoló autók, ezért a mélygarázsokat minden épület alsó szintjén vagy szintjein további parkolókkal egészítik ki. A Downtown esetében a mélygarázs felett, a duplamagasságú földszinten két szintnyi parkolót helyeztek el, az irodai oldalon intenzívebb kiépítéssel, a szállodánál csak néhány beállással, valamint logisztikai manipulációs térrel. A parkolók a Dombóvári út felé a felső szintek nyílászáró-kiosztásához igazodó lazább rácsozattal zárnak, ugyanakkor az épületegyüttes a sétálóutca felé teljesen nyitott.

A szálloda földszintje a teljes dupla belmagasságában nagyvonalúan nyílik meg, a tér belső fele viszont már galériázott. A földszintre kerültek a hagyományos funkciók, recepció, lobby, étterem, bár, majd egy elegánsan ívelő egykarú lépcsőn jutunk a galériaszintre, ahol egy 180 fő befogadására alkalmas, flexibilisen felezhető konferenciatermet, valamint két kisebb tárgyalót alakítottak ki. Az irodatömb földszintjén, szintén a teljes dupla belmagasságot kihasználó, ugyanakkor meglehetősen kis alapterületű lobbitérbe léphetünk. A tervezés idején ugyanis épp az volt az általános alapvetés, ami a BudaPart első épületeinél is érvényesült, hogy az irodaházak – de ugyanez tapasztalható a városrész már elkészült lakóépületeinél is – számára nem szüksége nagy előteret kialakítani. A trend azóta változni látszik. Az irodaépület a sétálóutca hangulatához egy szintén szellős belmagasságú üzlethelyisiséggel járul hozzá.

A közös alsó szinteket egy intenzív zöldtető fedi, amely csak az irodaház felől bejárható. E fölé magasodik a két, különböző magasságú tömb, a szálloda esetében ugyanis hét, az irodaháznál nyolc szintet emeltek. A szálloda legfelső szintjére a ma már elengedhetetlen skybar került, budai és a városrész belső téréségére nyíló panorámás terasszal. A szállodai belső terek kialakítását az üzemeltető Radisson a saját, pontosan meghatározott standardrendszere alapján tervezte a MádiLáncos Stúdió. A hat szállodai szinten összesen 198 szobát helyeztek el, amelyből a kiemelt sarkokra tájolva 24 superior szoba került. Az irodaház szintjei „shell&core” készültek, a flexibilis tereket a bérlők igényei szerint lehet majd berendezni. 

Az épület izgalma a funkcionális kettősségében és a szerkezeti kialakításban rejlik. Az eredeti elképzelés szerint egy monolit vasbeton szerkezetű tömb épült volna, ahol a két, külön funkciójú tömeget próbálnák valamelyest homogenizálni. A tervezés előrehaladtával ez az irány jelentősen megváltozott: az egységesség helyett inkább a különbségek kiaknázására tevődött át a fő hangsúly, úgy, hogy karakterében, jellegében, színvilágában jól elkülönülő, mindenki számára egyértelműen beazonosítható két épület jöjjön létre. A funkcionalitásból eredő vizuális elkülönülés már a földszinten jól kirajzolódik, a közönségforgalmi területek előtt körbefutó függönyfallal és a parkolók tömörebb homlokzatával.

Az erős kontraszt a felépítmények formálásában is jól érzékelhető, külön karaktert kap a szálloda tömörebb, kevesebb nyílással ellátott homlokzata és a nagyobb terekkel bíró irodaház sűrűbb kiosztású, nyitottabb, kétszintenként összehúzott nyílászáróival.

Az irodaház homlokzata az ugyancsak határozott rend szerint sorakozó nagy nyílászárók miatt oldottabb. A rendet kétszintenként finom változások, elmozdulások törik meg, teszik valamelyest mozgalmassá. Ezzel szemben a szálloda homlokzata szigorúbb, az egységes szobákhoz tartozó ablakkiosztás rendszere lényegesen kötöttebb, ezt csak a felső szinten megjelenő skybar egymásba fonódó ablakai lazítják valamelyest. Az előregyártott elemekből komponált homlokzat külső kérge a szállodánál vöröses, míg az irodaháznál natúr, világos szürke beton, ezzel is a két különböző karakterisztikát, a saját arculatot erősítve. Az épületegyüttest pedig alapvetően jellemzi az a funkcionalizmust jól szolgáló letisztult építészeti megközelítés, amivel megfelelő módon illeszkedik a BudaPart egységes gondolati világába.