2025 őszén új színt kapott a BudaPart városnegyed: egy százméter hosszú street art alkotás díszíti a Lágymányosi-öböl partján futó betonfalat. A festmény egyszerre reflektál a természetre, a Dunára és a modern városi környezetre. Az alkotás megálmodója, Babos Bertalan „Zsili” mesélt arról, hogyan lehet egy ipari falból élő, lélegző városi tájat varázsolni.

A BudaPart 2025 nyarán határozta el, hogy a terület egyik legmarkánsabb betonfelületét alkotói kezekre bízza, hogy színes, egyedi köztéri műalkotásként szülessen újjá. Az elkészült street-art alkotás egyszerre reflektál a Duna menti természeti környezetre és a modern épített struktúrákra.

A kültéri művet Babos Bertalan „Zsili” street art festőművész álmodta meg, aki több mint harminc éve formálja a városi tereket. Zsili nevéhez olyan ikonikus projektek fűződnek, mint a Hadik vagy a Púder, a Bethesda Gyermekkórház kerítése vagy a Nemzeti Atlétikai Központ. A művész most arról mesélt, hogyan született meg a BudaParton ez a köztéri alkotás. A városnegyed célja egy olyan alkotás létrehozása volt, amely illeszkedik a környezethez, vagyis egyszerre természetközeli és urbánus. A kettő találkozása adja meg a falfestés különleges ritmusát és hangulatát.

– Hogyan született meg a BudaPart-falfestés koncepciója?

Zsili: A szempontom és az első ötletem is az volt, hogy a természetet és az épített környezetet kell összehozni. A természet adott – mellette folyik a Duna, a plázs gyönyörű. Mellette pedig egy óriási beruházás, a modern építészet legjobb találkozása. Ritka, hogy egymás mellett meg lehet nézni ekkora helyen ennyi modern épületet. Itt az ember által megmunkált terület és a természet összeér. Ez volt az alapja a koncepciónak.

– Miből indultál ki?

Több mint 100 méteren 5 különböző szegmens, felület fut végig horizontálisan. Ezek találkozásáról és egybeolvadásáról van szó. A legfelső sávban az ég, a felhők kaptak helyet; ide egy felhőfestő barátomat hívtam segítségül. Alatta rögtön az épített környezet absztrakt megjelenése következik, amely háromszögeket – szemből piramisokat – ábrázol, amelyek perspektivikusan futnak. Ez visszautal az építészet alapjaira is, belekeverve rejtett üzeneteket. A két fő elem között, középen, a megtört horizont fut végig. Ez alatt a természet kapja a főszerepet: felületek, faktúrák, levelek és fatörzsek jelennek meg. Ezt a természeti sávot köti össze, és az egészet leföldeli a városnegyedre jellemző okker hullámvonal, ami hol eltűnik, elvékonyodik, hol átíveli a teljes felületet. Legalul pedig maga a Duna hullámzása látható, benne a halakkal, ami a víz felé vivő természeti részt testesíti meg. Szóval nekünk volt benne kihívás.

– Mi volt a legizgalmasabb az alkotási folyamat során?

Zsili: Dinamikusan, de teljes nyugalomban dolgoztunk. (nevet) Nem tudtuk felmérni előre, mennyi idő lesz a projekt, de azt tudtuk, hogy nagy projekt lesz... végül két nap alatt készült el. Nagyban könnyítette a munkánkat, hogy a falat nem kellett felállványozni, így egyben lehetett látni.

A legnagyobb kihívást és egyben a legjobb részt a vonalak ritmusának és ívének kialakítása jelentette. A kulcs az volt, hogy ritmusban maradjunk: teljesen egyenletes tempóban, egyforma kézmozdulatokkal kellett húzni az ecsetet… Végül tökéletes vonalat adott ki. Ebben nem voltam biztos, hogy a saját kritikus énemnek tetszeni fog-e, de elégedettek voltunk végül magunkkal.

A falnál dolgozni fizikailag is kemény, de ha megvan a flow, minden megy magától. A csapattal – Szőke Gáspárral, Void-dal és Péterfy Ábellel korábban is dolgoztunk már együtt, szavak nélkül értjük egymást.

– Volt valami, ami a tervezéshez képest változott közben?

Zsili: Igen, és ez mindig így van. A fal van, hogy többet akar, mint amit előre megtervezel. Például a piramist nem toltam végig monoton módon a teljes felületen, hanem leengedtem időnként síkidomba, majd eltüntettem. Tízméterenként vannak benne meglepő elemek, dinamikai szünetek, kijön egy földnyelv, vagy a Duna felmegy egészen a tetejéig, ami más dinamikát ad. Többet akart a fal, és ebben adtam magunknak szabadságot.

– Mitől lesz jó egy köztéri falfestés szerinted?

Zsili: Vannak munkáim, amik alter helyeken vannak, de oda célirányosan megy egy adott stílusú néző. Ez egy sétány, amit rengetegen látnak. Persze fontos, hogy a nézőnek tetsszen, de jó, ha van benne valami, amit nem tud megfogni – ez viszi tovább.

Magyarországon a street artnak még van hova fejlődnie, ezért jók az olyan alkotások, amik formálják a közízlést. Jön fel a hazai street art, de messze van még a berlinitől vagy akár egy kis francia falutól is.

– Hogyan hat rád az adott környezet — az épület, a városrész, a közeg — amikor megtervezed, mi kerüljön a falra?

Nem hiszek az íróasztal mögötti tervezésben, ezért nem nagyon adok le látványterveket. Azt szoktam, hogy jövök és megcsinálom. Inkább ötleteket adok le. És ez eddig mindig bejött. Szeretem a helyszínen, ott létezve, a helyet asszimilálva – a színeket, az ottani embereket, a víz csobogását, az illatokat – átélve elkészíteni az alkotást. A helyszínhez lőjük be a végső művet, akkor működik.

Fotók: Tóth Dániel